A félelem evolúciós gyökerei

"Félelmeink gúzsba kötnek."

Cikkemben a félelem evolúciós gyökereiről írok és arról, hogy hogyan hat testünkre ennek az alapérzelemnek az átélése. Milyen testi tüneteket okozhat? Mi a funkciója tulajdonképpen? Majd egy olyan technikát mutatok be amellyel könnyen kívülről szemlélhetjük az életünket, mintha csak egy színházban ülnénk. Ha tudni szeretnéd, hogy mindez mire jó, olvasd el az írásomat.

A félelem egy olyan alapvető érzelem, ami mindig is a túlélésért volt felelős. Amikor az ősember félni kezdett, annak mindig valamilyen oka volt. Vagy egy külső körülmény változott meg, ami riadalomra adhatott okot, pl.: egy vulkánkitörés kezdeti zörejeire lett figyelmes. Avagy egyszerűen csak a gyomrában kialakult megváltozott görcsös érzet figyelmeztette arra, hogy a bozótban egy oroszlán lapul és menekülnie kell.

Azt gondolnánk, hogy a mai „kifinomult” és digitalizált világunkban ez az érzelem már nem ennyire létfontosságú…hát hol vagyunk mi az őseinkhez képest!?
A modern ember a félelmeit megtanulta elnyomni. Pedig ez, az az érzésünk, ami fontos iránytű lehet ugyanúgy mint ahogyan az őseink használták. A felelősség a mi kezünkben van, hogy mit teszünk vele:

1.Elnyomjuk és előbb-utóbb előidézünk vele egy olyan testi tünetet, ami megállásra késztet majd és akkor a „legális” testi úton keresztül kezdjük megoldani a valójában lelki eredetű problémáinkat (pszichoszomatikus betegségek).

2. Megállunk és detektáljuk szómánk (testünk) jelzéseit és elkezdünk gondolkodni a saját élethelyzetünkön. Miért érezhetem azt amit érzek? Megengedem magamnak ezt az érzést és nem menekülök el előle. A „vállamra ültetem”, mint egy kisgyereket és megkérdezem tőle, „ hé’ miben tudnál nekem segíteni”? Majd csendben maradok és egész nap figyelem a válaszokat, hátha megértem mit is akar nekem a Félelmem mondani. Dekódolom a világ egyetem jelzéseit, ahhoz hogy jobban megérthessem önmagamat.

Nincsen jó vagy rossz út afelé, hogy közelebb kerüljünk Önmagunkhoz. Azonban, ha rögtön a másodikkal kezdjük, akkor lehet, hogy könnyebb dolgunk lesz.
Sok embert ismerek, akik a betegségeiken keresztül kerültek közelebb Önmagukhoz, a Lelkükhöz, az igazi Selfjükhöz ( a pszichológia ezt sokféleképpen nevezi) és hálásak azért mert ez így alakult.

Most nézzük meg a félelem fiziológiai hátterét, hogy jobban megérthessük a test-lélek kapcsolatát.
Félelemről akkor beszélünk, ha meg tudjuk nevezni azt a valamit amitől tartunk, ha nem tudjuk, hogy mi váltotta ki a szorongató érzést, akkor azt szorongásnak hívjuk.
Félelem esetén a testi reakcióink nagyon hasonlóak a stressz okozta fiziológiai változásokhoz. Ilyenkor is stresszt élünk át, fiziológiai szinten, mely hatására különböző testi folyamatok indulhatnak el:

– A félelem összeszűkíti a vérereket, így gátolja a szerveink oxigénellátását. Ezáltal minden szervünk érintett lehet.
– A félelem okozta görcsösség gátolja az anyagcsere folyamatokat és több salakanyag marad a szövetekben.
– A salakanyagok krónikus merevséget idéznek elő, amin keresztül az erek rugalmassága csökken, így mindez végül az ízületekben jelenik meg. Sokan nem is gondolnak rá, de ízületproblémáik hátterében is állhatnak félelmeik.
– A félelem gátolja az energiaáramlást és így a belső szervek károsodhatnak. Egy legyengült szerv utat engedhet a kórokozóknak, amelyek így képesek lesznek a sejtekbe behatolni, ezzel megzavarva a testben az információáramlást.

A félelem végső soron visszavethet fontos döntések meghozatalától, ezzel meggátolva lelki érésünket és növekedésünket. Ezzel kikerülve életfeladatunk teljesítését. (Kinon, 2008)

Figyeljük tehát testünk jelzéseit. A relaxáció és a befelé fordulás segíthetnek ebben. Ezek tanulható készségek, sokaknak azonban természetesen megadatott képessége. Azonban egy megfelelő terapeuta segítségével bárki számára elsajátíthatóak.

Színház az egész Élet: gyakorlat a befelé forduláshoz, Életünk felülvizsgálatához

Ez egy olyan játék, amit bármikor kipróbálhatsz, csak annyit kell tenned, hogy nyugodt környezetet teremtesz magadnak és becsukod a szemed, valamint rászánsz egy kis időt.

1. Képzelj el egy színházat, ahol Te állsz a színpadon és a nézőteret nézed.
Ki ül a nézőtéren? Kinek játszod a darabot? Írd fel a neveket, majd térj át a következő képre!

2. Te ülsz a nézőtéren és nézed a Saját Életedet, mintha egy film lenne. Hogyan érzed magad közben? Tetszik-e a darab amit látsz? Vagy inkább már a befejezést várod?
Ez után a gyakorlat után is érdemes papírt ragadni és leírni a felmerülő gondolataidat, érzéseidet.

3. Te vagy a színpadon a saját szerepedben újra! Hogyan érzed magad benne? Idegen-e tőled, vagy teljesen komfortos? Milyenek a szereplők, akikkel ott vagy? Át is alakíthatod a szerepedet, mert egyben a darab rendezője is Te vagy!

Majd írd le a gondolataidat és változtasd meg amit kell az Életedben!A gyakorlat segítségével könnyen új információkra tehetsz szert saját magaddal kapcsolatban!Minél tudatosabban tekintesz Önmagadra és az Életedre, annál könnyebben megélheted, majd kontrollálhatod a félelmeidet, – anélkül, hogy elnyomnád őket.
(A fenti gyakorlatot főként azoknak ajánlom, akik könnyen tudnak képekben gondolkodni (imaginatívak). Akik pedig nem, ők inkább relaxációs gyakorlatokkal kezdjék, amelyek segítségével megtanulhatják ellazítani a testüket és az elméjüket.)