A gyermekkori szorongás okai és megnyilvánulási formái

 

A szorongás egy fontos jelzőrendszerünk része, az evolúciós folyamat során is rendkívül nagy hasznát vettük. A külső (környezeti) és a belső (személyiségen belüli) fenyegetéseket jelzi számunkra. Ha megtanulunk rá odafigyelni és a gyermekeinknek is megtanítjuk ezt a képességet, – ami önismeretet hoz számukra, akkor nagy hasznát vehetjük mindnyájan.
Ha a szorongás túlzott mértékű, akkor mindenképpen figyelmet érdemel, hiszen hosszú távon hatással van a testünkre és a lelkünkre egyaránt. Ez egy diffúz, szétterjedő érzés, ami sokszor tudattalan és nincs konkrét tárgya, mint a félelemnek. (Például: félek a kutyáktól vagy szorongok valamitől, de nem tudom, hogy mitől valójában). Ma már tudjuk, hogy nagyon sokfajta betegségnek az a stresszhatás az oka, ami az egyént éri. A pszichoszomatika, azaz a lelki eredetű testi betegségek tudománya erről tesz tanúbizonyságot. A szorongás egy normális jelenség, ami még az állatvilágban is megjelenik, betegségként akkor tekintünk rá, ha hosszú távon kibillenti az egyént az egyensúlyi állapotából, ami funkcióromlást okoz, azaz a mindennapi életét nem tudja úgy élni, mint előtte.

Hogyan alakulhat ki szorongás gyermekkorban?

A szorongásnak idegrendszeri háttere van. Azonban vannak személyek, akik genetikailag hajlamosabbak rá, mint mások. Mindemellett tanult folyamat eredménye is lehet. Ha egy gyermek szülei nem tudnak adaptívan, azaz hatékonyan megküzdeni a mindennapi kihívásaikkal és a gyermek az ebből fakadó szorongásukat érzi, ezt a mintát sajátítja el.

A szorongás hátterében egy úgynevezett fokozott vegetatív- azon belül pedig szimpatikus idegrendszeri aktivitás áll, amely nem akaratlagos, tehát nem tudatosan irányított, azonban valamilyen szinten megtanulhatjuk kontrollálni.  Ez a rendszer szabályozza többek között a szív működését, az erek összehúzódását, a vérnyomást, a bélmozgásokat. Hatására stresszhormonok szabadulnak fel, mint például az adrenalin vagy a kortizol. Ez a két hormon felel azért, hogy stresszhelyzetben azonnal tudjunk cselekedni. Adrenalin hatására a szívünk gyorsabban ver, így több vér jut el az izmokhoz. Így nagyobb erőt tudunk kifejteni, ami pedig a kortizol termelésével függ össze.

A kutatások szerint a viselkedésgátlás, mint temperamentumjellemző (temperamentum =olyan örökölt vonások együttese, melyek meghatározzák a személyiségünket) nagyban hozzájárul ahhoz, hogy egy gyermek szorongásra hajlamos lesz-e vagy sem. Ez egy olyan tulajdonság, ami már csecsemőkorban is megmutatkozik. Ezek a babák általában az új ingerekre fokozott stressz jelzésekkel reagálnak, azaz kifejezik a nemtetszésüket, például elfordulnak vagy sírni kezdenek. Kisgyermekkorra is megmarad ez a temperamentumjellemző, leginkább a társas érintkezés során figyelhetjük meg, ha például új közegbe kerülnek ezek a gyermekek, akkor visszahúzódóak és félénkek lehetnek.

A szorongás megjelenési formái

A szorongást 4 szinten értelmezhetjük: viselkedéses, érzelmi, gondolkodásbeli és testi szinten.

Viselkedéses szinten sokszor megmutatkozik. Ennek minden életkorban más és más kifejeződése lehet, lássunk ezekre néhány példát.

Legelső szorongásaink egyike a szeparációs szorongás, ami körülbelül 8 hónapos korban figyelhető meg a babáknál, de jelentkezhet akár már előbb is. Ez akkor merül fel, amikor az elsődleges gondozójuk, – általában az anya, eltávolodik tőlük. Ilyenkor élénk sírással reagálnak a csecsemők, ami megszűnik, amint az anya újra megjelenik. Ez a reakció, az evolúciós folyamat során az egyén túléléséért volt felelős, jelezte, ha egy baba gondozó nélkül maradt valahol. Szeparációs szorongás a későbbiekben is megjelenhet, például amikor a gyermek bekerül az első intézménybe: bölcsődébe, óvodába.

Kisgyermekkorban (3-6 év) és kisiskolás korban is viselkedéses tünete lehet még a szorongásnak a bepisilés, ha ezt már megelőzte egy stabil, kialakult szobatisztaság. Szorongásos tünetek lehetnek még ebben az életkorban a hajtekergetés, tépegetés. Onanizálás, a gyermekkori maszturbáció. Ez azonban alapvetően normális tevékenység gyermekeknél. Általában már csecsemőkorban felfedezik nemi szerveik örömszerző képességét. Azonban, ha az óvodában sokszor onanizál a gyermek, akkor ez általában mindig valamilyen feszültséget jelez.

Kisiskolás korban (6-12 év) sokszor a körömrágás, a túlzott mértékű visszahúzódó magatartás, a dolgok kényszeres rendezgetése, az agresszió jelezhetnek valamilyen szorongást. Az iskolai élet megkezdésével gyakorivá válik a teljesítményszorongás, ez viselkedéses szinten a túlzott mértékű megfelelésben mutatkozhat meg.

Kamaszkorban (13-18 év) lehetnek például elalvási, étkezési nehézségek, különböző deviáns viselkedési formák pl.: alkohol, droghasználat megjelenése. Kialakulhat szociális fóbia, a társaktól való félelem, ami az egyént elszigeteltté teheti.

Emocionális szinten: a rövidebb- hosszabb ideig fennálló szorongás együtt járhat a levertség, lehangoltság, feszültség, kimerültség, félelem érzéseivel.

Gondolkodásbeli szinten: negatív gondolati spirálok, a veszély és fenyegetettségi állapot körül forognak a gondolatok, erre fókuszál az egyén.

Testi szinten szorongás esetén megjelenhet: arcpír, szájszárazság, szédülés, hasfájás, hőemelkedés, émelygés, hasmenés, izzadás stb.

Életkortól függetlenül általánosságban elmondhatjuk, ha a gyermek viselkedése alapvetően megváltozott és ez befolyásolja az alvását, étkezését, társas interakcióit, teljesítményét, fontos, hogy elgondolkodjunk, hogy mi állhat a háttérben. A gyermek fejlődése során a különböző korszakokhoz más és más félelmeket társíthatunk, ez egy normális jelenség, ami időszakosan jelenik meg és aztán el is múlik, amint a gyermek átlép egy következő fejlődési szakaszba (például: félelem a sötétben – kisgyermekkorban).

A gyerekek személyisége abban is különbözik, hogy az őket érő stresszt a külvilág felé vezetik le vagy magukba fojtják. Egy iskolai agresszív viselkedés mögött ugyanúgy állhat szorongás a háttérben, mint ha a gyermek hirtelen magába fordul és a külvilággal nem szívesen teremt kapcsolatot. Gondoljuk végig, hogy szülőként mi az, amit könnyebben észreveszünk. Talán könnyebben vesszük észre, ha a gyermek szorong, ha ez viselkedéses jegyekben is megmutatkozik és a külvilág felé irányul, mintha a gyermek önmagába fojtja a szorongás által okozott negatív érzéseit?

Ha érdekel a cikk folytatása, amiből megtudhatod, hogy hogyan segítsd szorongó gyermekedet kattints ide: http://mirkzsofia.hu/2021/04/13/okok-es-megoldasi-lehetosegek-hogyan-segithetjuk-leginkabb-szorongo-gyermekunket/

 

(Fotó forrása: Shutterstock)